Űrből érkező kozmikus bombázás
Új kutatások szerint a válasz a világűrben keresendő: villám akkor születik, amikor egy erős láncreakció, főként elektronok lavinája indul be, s ennek mozgatórugója az űrből érkező kozmikus sugárzás. Ezek a szubatomi részecskék – főleg protonok –, melyek távoli szupernóvákból, pulzárokból vagy ismeretlen forrásokból érkeznek, a légkör felső rétegébe csapódnak, ott pedig elszabadul az elektronözön, amely végül a talajig lecsapó villámmá fajul.
Két lehetséges elmélet, egy nyertese
Sokáig kétféle magyarázattal próbálták megfejteni a villámok titkát: az első szerint a felhőkben lévő jégdarabok között dörzsölődés során válnak szét elektronok és ionok, így töltéshullám keletkezik, amely végül kisülést okoz. A másik teória – jelenleg támogatottabb – azt állítja, hogy a kozmikus sugarak okoznak kezdeti ionizációt, elszabadítva a viharhoz szükséges elektronokat.
Műholdak és titkos repülők igazolják az MI-modelleket
A friss kutatásban felszíni szenzorok, műholdak és magaslati repülők adatait vetették össze egy matematikai szimulációval, amely a villám előtti pillanatokat modellezte a viharfelhőkben. A modell szerint a kozmikus sugarak által szabadított elektronok olyan gyorsan szaporodnak, hogy elektronlavina söpör végig a légkörön, s ezek indítják el végül a lezúduló villámokat – és az azokat kísérő röntgen- és gammafelvillanásokat.
Gamma-villanások: a láthatatlan előhírnökök
Az MI-alapú modell azt is magyarázza, miért jelennek meg a viharfelhőkből röntgen- és gammafelvillanások a villámcsapás előtt: az elektronlavina által előidézett nagyenergiájú fotonok újabb elektronokat szabadítanak fel a levegőben, felszaporítva ezt a futótüzet, amely – miközben alig bocsát ki optikai vagy rádiósugárzást – mégis érzékelhető gammafelvillanást produkál. Emiatt gyakran onnan érkeznek gamma-szikrák, ahol sem villanást, sem hangot nem észlelünk.
